Ha a szegregált fiatalokról beszélünk Magyarországon általában sokan a romákra asszociálnak. Ennek egyik oka, hogy a társadalomban mélyen gyökerező előítéletek élnek még a mai napig is velük szemben, de sajnálatos módon gyakorlati megalapozottsága is van. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, akkor láthatjuk, hogy a romák körében egyrészt jóval alacsonyabb az iskolázottság mértéke, mint a nem romák körében, és ennek nyomán a munkaerőpiaci szerepük sem igazán biztató.
Lemaradásuk oka emellett, hogy már több generáció óta felhalmozódó hátrányokat kellene leküzdeniük, vagyis már eleve sokkal nehezebb helyzetből indulnak, mint mások. Emellett a már fentebb említett negatív előítéletek, a diszkrimináció is ront a helyzetükön, mivel így sokkal nehezebben tudnak egyáltalán álláshoz is jutni. Igaz ez akkor, ha szakképzett, művelt fiatalokról van szó.
Az iskolarendszerben már viszonylag korán megjelennek a később felerősödő különbségek. 2011-ben lecsökkentették az életkort, ameddig valaki tanköteles. Ezen lépés folyományaként pedig kimutatható, hogy sokan hamarabb kikerültek az oktatási rendszerből, különös tekintettel a fiatal roma férfiakra, az ő körükben a legnagyobb az iskolát elhagyók aránya.
A KSH felmérése alapján a 15-64 éves romák körében (2017-ben) a férfiak 55%-a, a nőknek pedig 36%-a dolgozott. (Összehasonlításképp a nem romák tekintetében az eloszlás: 76% és 62%).
A cikk Scharle Ágota Roma fiatalok az iskolában és a munkapiacon – változások 2011 és 2016 között c. tanulmánya alapján készült.