Cikksorozatunk keretében először azzal a közkeletű tévedéssel fogunk foglalkozni, mely szerint akkor beszélhetünk integrált oktatásról, ha egy osztályban roma és többségi tanulók is tanulnak. Ennek a tévedésnek az egyik táptalaja a média: az oktatási szegregáció, illetve integráció gyakorlatilag egyet jelent a cigány kisebbséggel. (Ennek bizonyítékát találjuk, ha a képzi ábrázolást (roma tanulók), vagy a zenei aláfestést nézzük például a riportoknál (cigányzene).) Ez azonban egyáltalán nem fedi a valóságot. Ugyanis sokkal lényegesebb kérdés az etnikai hovatartozásnál – ami azért szintén nem irreleváns -, az, hogy az adott tanuló családjának milyen az anyagi helyzete.
Magyarország nemzetközi összehasonlításban kiemelkedik a tekintetben, hogy a fiatalok szegregáló környezetben tanulnak: a nagyjából egy társadalmi csoporthoz tartozók kerülnek egy iskolába/osztályba.
Itthon már viszonylag korán elválasztódnak a jó és kevésbé jó képességűnek vélt gyerekek egymástól: külön iskolába vagy osztályba kerülnek. Ennek oka az a feltevés, hogy így biztosítható leginkább megfelelő szintű oktatás számukra. Azonban hiába alapul ezen a prekoncepción a tanulók elkülönítése, mindez nem tud kiteljesedni a gyakorlatban: valójában sokszor nem a tehetségük és adottságaik alapján disztingválnak köztük, hanem a családi hátterük alapján kerülnek adott csoportba. Ez a jelenség az iskolai szelekció, ennek az extrém formája pedig a szegregáció.
A szegregáció azonban nem csak a gyerekek egy adott csoportjának külön oktatását jelenti, hanem az ennek hatására létrejövő alacsonyabb színvonalú oktatási feltételeket, rosszabb minőségű oktatási szolgáltatásokat.
A tanulmány írójának véleménye, illetve pedagógusok elmondása alapján akkor vezet a hátrányos helyzetűek aránya kedvezőtlenebb oktatási körülményekhez, ha az osztályban arányuk eléri a 20-25%-ot.
Az integrációval – mint a fentebbi jelenséget tompító eszközzel -, azt célozzuk, hogy a rosszabb családi körülmények közt élő gyermekek egyenletesen kerüljenek elosztásra az egyes tanulóközösségek között, méghozzá úgy, hogy az arányuk mindegyik egységen belül alacsony maradjon.
Forrás: Fejes József Balázs: MIÉRT VAN SZÜKSÉG DESZEGREGÁCIÓRA?