A nógrádi térség legjellemzőbb demográfiai trendje a megye lakosságának tartós és folyamatos csökkenése.
Ennek a népesség fogyásnak egyik legmeghatározóbb aspektusa, hogy a helyi családok gyermekei, legtöbbször a középiskola elvégzése után, amellett hogy a tanulmányaikat sem a térségben folytatják, nem is szülővárosuk, szülőfalujukban telepednek le, hanem valamely távolabbi – nem is a megyében lévő – nagyobb településen illetve külföldön. Ezeken a helyeken a jobb munkalehetőségek, magasabb fizetések mellett más olyan szolgáltatásokból is szélesebb a kínálat, melyek nagyban megkönnyítik és színesebbé teszik egy fiatal életét: bevásárlási lehetőségek, szórakozási lehetőségek, tanulási, továbbképzési lehetőségek, bölcsődei ellátás, egészségügyi, kulturális szolgáltatások.
A műhelymunka során két település aktív korú lakosságával beszélgettünk ezekről a kérdésekről. Ők mindannyian jelenleg a két település önkormányzatai által vezetett közmunka program alkalmazottai, életkorukat tekintve vegyes életkorúak, emiatt a műhelymunkában van, aki célcsoport tagként, és van, aki már külön élő/elköltözött gyermekek szülőjeként vett részt. Ennek a két generációnak a jelenléte azért volt különösen érdekes a beszélgetés során, mert nagyon szépen kirajzolódtak, megfogalmazódtak azok a különbségek, amik az idősebb generáció fiatal korában, és amik a mai fiatalok életében kihívások.
A válaszadókkal a visszaköltözés lehetőségeiről is beszélgettünk, hiszen az, hogy egy fiatal néhány évre elköltözik, külföldön él, tanul, dolgozik, az teljesen rendben van, de jó lenne akár önkormányzati szinten kapcsolatban maradni ezekkel a kiköltöző fiatalokkal és tájékoztatni őket folyamatosan azokról a lehetőségekről, amik a visszaköltözésüket segítenék.
Felmerült, hogy ebben a tájékoztatásban szerepet kaphatnának azok a családok, akik visszatelepültek néhány külföldi év után, vagy esetleg betelepültek nagyobb városból a kis településre, hogy ők osszák meg tapasztalataikat, indokolják ilyen irányú döntésüket. Az tapasztalható, hogy a helyiek nem mindig látják azokat az előnyöket, mellyel egy városból érkező azonnal szembesül, de nap mint nap talán elsikkad.
A településeiket érintő legnagyobb kihívásnak több tényezőt említettek, elsősorban a megfelelő munkalehetőségek hiányát jelezték a borsosberényiek, miszerint a faluban csak a közmunka programba lehet bekapcsolódni, nincs más munkalehetőség. Ezt a fiatalabbak is megerősítették, illetve többen említették a közlekedés nehézségét.
Megvalósítandó célként felmerült, hogy össze kellene kötni a nagyon kis létszámú településeket több módon is, személyszállítást tekintve, mozgó árusokkal, szolgáltatásokkal. Kiemelték a kifejezett igényt az orvosi, főként a gyermekorvosi ellátásra.
A műhelymunka során előtérbe került egy másik fajta életvitel is, amit sokan a helyiek közül folytatnak. Mivel Vác és térsége és akár Budapest és térsége sincs messze, sokan, az aktív munkavállalók közül a kistelepüléseken élnek, mert ragaszkodnak falujukhoz, és a kistelepülés nyújtotta előnyökről –mint csend, nyugalom, nagyobb terek, természet közelsége, család – nem szeretnének lemondani.