Mayer József előadásából származó gondolatok:
Az előadás bevezetéseként két fontos, a témát és a témával kapcsolatos, gondolkodásomat meghatározó, egymással is összefüggő szempontot szeretnék említeni. Alapvetően fontosnak és megkerülhetetlennek vélem, hogy a társadalom minden tagja számára biztosítani kell a számára optimális oktatás lehetőségét, illetve ennek feltételeit, ugyanakkor törekedni kell arra, hogy az adott társadalomban élők minél nagyobb többsége egyetértsen ezzel az elvvel.
Ezek a látszólag magától értetődő elgondolások az elmúlt évtizedben részben a mindenkori oktatáspolitikai elképzelések és gyakorlatok törésvonalain, részben pedig a társadalmi közgondolkodás zegzugos útvesztőiben sérültek. A leszakadók társadalmi, gazdasági, kulturális felzárkóztatását illetően azért különösen nagy baj a társadalmilag egységes szemlélet, álláspont, gondolkodás hiánya, mert a magyar társadalomban a piacgazdaságra történt áttérést követően veszélyes törésvonalak alakultak, amelyek a társadalmi integráció, a társadalmi kohézió kialakulásnak és megszilárdulásának legjelentősebb akadályaivá váltak. Az új társadalmi szerkezet, amely ennek nyomán kialakulni látszik, a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket számos területen elmélyítette, úgy tűnik, tartósította is, és ez a tény mind rövid, mind pedig hosszabb távon súlyos társadalmi feszültségek forrásává válhat.
A rendszerváltást követő időszak „első számú” vesztesei azok a társadalmi csoportok,
- akik nem jutottak olyan tőkéhez, amely a gazdaságban jelentős mobilizáló tényezővé válhatott volna, illetve azok,
- akik mindennek a hiányában elestek annak a lehetőségétől, hogy bármiféle, a megélhetést biztosító hatalmi pozíciót mondhassanak magukénak.
Az igazi problémát e csoportok számára az okozta, hogy nemcsak a tőke és a hatalom hiánya zárta ki őket az újraelosztás nyomán kialakuló szerencsésebb, jobban pozícionált „körökből”, hanem azoknak az iskolai és szakmai végzettségeknek a hiánya is, amely megfosztotta őket attól, hogy képesek legyenek megszilárdítani pozícióikat a munkaerőpiacon.
A társadalom alsóbb régióiban a formálódó „új” egyenlőtlenségek a hátrányok olyan komplex együttesét alakították ki, amelyeknek a felszámolása egyetlen eszközzel, így az oktatási feltételek megjavításával nem orvosolhatók, nem oldhatók meg.
Kikről szól tehát ez az előadás?
Azokról a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokról, akiknek a tagjai a bevezetőben már említett új egyenlőtlenségek kialakulásakor a gazdasági és társadalmi folyamatok veszteseivé váltak, ami azzal a veszéllyel jár, hogy
- életmódjukban,
- életkilátásaikban, valamint
- életminőségükben egyre messzebb kerülnek azoktól a társadalmi rétegektől, akik képesek saját helyzetükön (még) önerőből változtatni.
A leszakadók (és a leszakadással fenyegetettek) többsége szegény, de ha nem, akkor is valószínűleg azzá válik. Ez azt jelenti, hogy
- egyre kevesebb eséllyel tudják megtartani munkaerő-piaci pozícióikat,
- esélytelenné válnak arra, hogy ha munkájukat elveszítették, idővel visszakerülhessenek a munkaerőpiacra,
- s ami talán a legfontosabb, gyermekeik számára nem tudnak megfelelő iskoláztatást biztosítani, amely alkalmas (kulcsfontosságú) eszköz lehetne a hátrányok csökkentésére.
A teljes anyag elérhető az alábbi elérhetőségen:
https://ofi.oh.gov.hu/hatranyos-helyzetu-tarsadalmi-csoportok-kialakulasa-felzarkoztatas-lehetosegei