Utolsóként azzal kívánunk foglalkozni a szegregációval kapcsolatos tévhitekről szóló cikksorozatunk keretében, hogy sokak szerint a szegregált oktatás megszüntetése ügyében komoly fejlődés tapasztalható.
Ez az állítás sajnos országos szinten nem állja meg a helyét. A média sokszor ugyan azt sugallja, hogy keményen lépnek fel a szegregációval szemben, és erőszakos integráció zajlik. Ez egyrészről sajnos nem találunk olyan eredményeket, amik alapján ki lehetne jelenteni, hogy van javulás. Másrészről azt is le kell szögezni, hogy ez nem fog spontán módón megtörténni. Az érzékenyítő előadások, felvilágosító kampányok, amelyek azt célozzák, hogy az emberek nagyobb empátiával forduljanak mások felé, illetve ne hozzanak elhamarkodott értékítéletet etnikai stb. jellemzők alapján, sajnos hasztalanok a mélyen gyökerező előítéletekkel szemben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kényszer tud csak érdemi változást hozni. Ha elkerülhetetlen a kapcsolatba kerülés az adott személy által megbélyegzett csoport tagjával, akkor egy disszonáns helyzet alakul ki. Ez az összeegyeztethetetlenség feszültséggel jár, amelyet a személy redukálni próbál: felülvizsgálja prekoncepcióit, megváltoztatja nézeteit. Az esetleges pozitív élmények pedig továbbviszik ezen az úton, még inkább elfogadóvá válhat.