A cikksorozat első részében az iskolai és társadalmi egyenlőtlenségek, a szegregáció, valamint e három tényező kapcsolata volt bemutatva. A szegregációban élők hátrányos helyzetével kapcsolatban indított egy projektet az Együtt Európáért Alapítvány. A projekt az indulj bátran elnevezést kapta. Célja, hogy nemzetközi kutatásokon keresztül, globálisan alkalmazható módszertan találjon a szegregáció csökkentésére. Mint tudjuk, a szegregáció egy fokozottan hátrányos társadalmi helyzet, amelynek egyik fő terepe az oktatás. Evégett, az iskolarendszer egyik fő feladata a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és a hátrányos helyzetűek mobillizálása. E küldetés végrehajtásához számos módszertant hozott már létre a tudomány. Ebben a cikkben a meritokráciára épülő oktatásszervezési lehetőségek lesznek ismertetve.
A Meritokrácia
A meritokrácia elvének központi eleme az, hogy mindenki, a saját teljesítményének megfelelően részesül a társadalmi, munkaerőpiaci és intézményes javakból. Az erre épülő iskolarendszerek a szabad verseny biztosításával közelítik meg az egyenlőtlenség és a hátrányos helyzet problematikáját. Az ekképpen működő oktatási egységek fő motívuma az esélyegyenlőség szolgáltatása. Egyenlő kiindulási esélyek mentén, szabadon versenyezhetnek a tanulók az iskolában, valamint az iskolák is szabadon versenyezhetnek a tanulókért. Ennek az elvnek, és az erre épülő módszertannak abban rejlik az ereje, hogy folyamatosan motiválja, a versenyben alulmaradtakat, a jobb teljesítmény elérésére. A jobb teljesítmény pedig érdemleges eredményeket és elismerést von maga után. Egyébként, az így funkcionáló iskolarendszerek különös figyelmet fordítanak a tehetséggondozásra. Az esélyegyenlőséget biztosító oktatás egyik fő képviselője Thomas Jefferson (1743-1826) volt, aki mind egyebek mellett, részt vett az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazásában és megírásában. A következő cikkben a méltányosságot megcélzó oktatáspolitikáról lesz szó.