A magyar szabályok szerint a tizenhatodik életév betöltéséig kötelese valaki tanulni. Ez a rendelkezés 2011-ben született, amikor is a tizennyolcadik életévhez köthető határt csökkentették le két évvel.
Mivel már a szabályozás hatályba lépése óta viszonylag hosszú idő telt el, vizsgálni lehet, hogy a fentebbiek milyen társadalmi hatással jártak.
Köllő János és Sebők Anna a Lakóhely szerinti különbségek a nem tanuló és nem dolgozó tizenévesek arányában a tankötelezettségi kor leszállítása előtt é után c. tanulmányában külön vizsgálta a roma és a nem roma fiatalok helyzetét. Felvázolták azt a tendenciát, hogy a rendszerváltást követő időkben a 15-18 évesek közti kiskorú, de már munkavállalási korú népesség munkanélkülisége folyamatosan csökkent, amikor pedig a tankötelezettségi korhatárt felemelték a 18. életévéig, akkor három százalékos szintre esett vissza. A 2011-es reformot követően azonban változás következett be: a tizenhat évesnél idősebbek lehetőséget kaptak arra, hogy kilépjenek a munkaerőpiacra, és ott munkába álljanak.
Azonban a leszállítás hatásai nem teljesen olyanok lettek, mint amit a döntéshozók elképzeltek. Sajnos a legelmaradottabb térségekben esett vissza leginkább az iskolába járó fiatalok száma, emellett pedig a legideálisabb munkaerőpiacok sem tudták ellensúlyozni azt a tendenciát, hogy nőni kezdett a sem nem tanuló, sem nem dolgozó fiatalok aránya.
Az írók szerint azért van szükség distinkcióra a roma és nem roma fiatalok helyzete között, mert előbbiek átlagosan szignifikánsabb elmaradottabb, rosszabb általános és középiskolában tanulnak, mint az utóbbiak. (Megfigyelhető jelenség, hogy a roma családok kevésbé támogatják a fiatalok továbbtanulását, illetve nem igazán tudják finanszírozni sem az ezzel járó költségeket sem. Továbbá nagyobb nyomást helyeznek a gyerekekre, hogy szakítsák meg tanulmányaikat.)
A roma lányok helyzete az iskolába járáshoz kapcsolódóan nem változott 2011 után, azonban a roma fiúk hátrányosabb pozíciója kimutatható. A citált tanulmányban alkalmazott számítások alapján 2011-ben a leginkább rossz körülmények között élő roma fiúk esélye arra, hogy NEET-té váljanak 14,8 % volt. Ehhez képest a tankötelezettségi kor leszállítását követően, 2016-ban sokkal elkeserítőbb lett a helyzetük: 38,7%-ra nőtt a sanszuk arra, hogy az oktatásból kikerüljenek, de a munkát ne találjanak.
Forrás: Köllő János és Sebők Anna a Lakóhely szerinti különbségek a nem tanuló és nem dolgozó tizenévesek arányában a tankötelezettségi kor leszállítása előtt é után c. tanulmánya, Munakerőpiaci Tükör, 2018