Jelentősen megnőtt az általános iskolát sikeresen befejezők aránya a roma fiatalok között az elmúlt huszonöt évben, és túlnyomó többségük ma már elkezd valamilyen középiskolát. Súlyos probléma azonban, hogy minden második roma fiatal lemorzsolódik a középiskolából: néhány év után abbahagyja a tanulmányait, anélkül, hogy végzettséget szerezne. A folyamatnak összetett okai vannak – állapították meg friss tanulmányukban az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont munkatársai.
Az elmúlt huszonöt év egyik legnagyobb jelentőségű társadalompolitikai eredménye a középiskolai végzettség, különösen az érettségi tömeges elterjedése és ezzel az egyetem felé vezető utak széles körű demokratizálása volt. A nagymértékű fejlődés azonban nem mindenkit érintett egyenlő mértékben; a leszakadó rétegek hátrányai a középiskolai lemorzsolódás tekintetében mutatkoznak meg a legélesebben.
Középiskolai végzettség nélkül a roma fiataloknak is tartósan munkanélküli létre vagy rendszertelen foglalkoztatásra kell berendezkedniük. A középiskolai lemorzsolódás nemhogy csökkent volna a roma fiatalok körében, hanem emelkedett is: míg a nyolcvanas évek végén a középiskolát megkezdő roma fiatalok kétharmada fejezte be középiskolai tanulmányait, napjainkban csak a fele – írja Kertesi Gábor és Kézdi Gábor, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont munka- és oktatásgazdaságtan kutatói A roma fiatalok esélyei és az iskolarendszer egyenlőtlensége című tanulmányukban.
Tartós szegénység
Több, egymással összefüggő ok áll amögött, hogy a roma és a nem roma fiatalok eltérő arányban szereznek középiskolai végzettséget, és – ha végeznek –, különböző típusú középiskolai végzettséget szereznek. A lemorzsolódás egyik legfontosabb oka a családok szegénysége. Kimutatható, hogy – szemben egy széles körben elterjedt véleménnyel – a földrajzi különbségeknek önmagukban nincs számottevő szerepe a középiskolai végzettségbeli különbségekben. Bár a középiskolás korú roma fiatalok sokkal nagyobb hányada él az ország válságrégióiban, illetve hátrányos helyzetű településein, ez nem függ össze középiskolai lemaradásukkal. Az azonos régióban, illetve azonos településen élő roma fiatalok középiskolai végzettségbeli lemaradása a nem roma fiataloktól alig különbözik attól, mint amekkora lemaradást országosan tapasztalhatunk.
Azért, hogy a roma fiatalok nem tanulnak tovább gimnáziumban, ami a legalacsonyabb lemorzsolódást és a legmagasabb jövőbeli kereseteket ígéri, leginkább az általános iskola végére felhalmozódott készség- és tudásszintbeli lemaradások felelősek.
Nő a szegregáció
A lemaradás másik oka a magyar iskolarendszer egyenlőtlensége. A roma fiatalok többségének oktatása olyan osztályokban folyik, ahol a megoldatlan pedagógiai problémák sokasága miatt nagyon nehéz jó minőségű oktatómunkát végezni. Az a tény, hogy az általános iskolás roma tanulók nagy része nehezen tanítható osztályokba koncentrálódik, becsléseink szerint kétharmad részben lakóhelyi hátrányaik és szegénységük miatt van, egyharmad részben pedig az etnikai szegregáció miatt.
Az általános iskolák etnikai szegregáltsága jelentős mértékben megnőtt Magyarországon az 1980-as évek óta eltelt több mint három évtizedben, és jelenleg is tovább növekszik. Az adatok nem teszik lehetővé, hogy pontos képet rajzoljunk arról, hogyan alakult a különböző általános iskolai osztályok etnikai összetétele. Csak az iskolák etnikai összetételét tudjuk időben követni, és azt is csak nagy bizonytalanságokkal. A trendek azonban egyértelműek: az iskolák közötti etnikai szegregáció mértéke több mint kétszeresére nőtt a rendszerváltás óta. Az adatok azt mutatják, hogy 2006 és 2008 között a szegregáció csökkent, különösen a városokban, ám ez a csökkenés 2008 után megállt és visszájára fordult. Az iskolák közötti etnikai szegregáció szintje a mai Magyarországon nemzetközi összehasonlításban közepesnek mondható, de a tendenciák aggasztóak.
Az etnikai szegregáció két szempontból is rendkívül káros: hozzájárul a roma fiatalok iskolai lemaradásához, és – mivel csökkenti a többségi és kisebbségi fiatalok közti kapcsolatok esélyeit – hozzájárul az előítéletek fennmaradásához. Az iskolapolitika azonban képes lehet a a szegregációs folyamatok megfékezésére.
Minimálisan arra lenne szükség, hogy az iskolák igazságosan (például sorsolás útján) válogassanak a körzeten kívüli jelentkezők közül, és a szegény és roma családok segítséget kapjanak ahhoz, hogy megfelelő információk birtokában jelentkezhessenek körzeten kívüli iskolákba, és fedezni tudják az iskolai ingázás többletköltségeit is. A városi iskolák közötti szegregációt jelentősen és hosszú távon valószínűleg az iskolarendszerek helyi realitásokra támaszkodó, jól átgondolt és átfogó átalakítása csökkentheti. Mindannyiunk hosszú távú érdeke az, hogy a szegregáció a magyar iskolarendszerben érezhető mértékben csökkenjen.
A teljes MTA cikk elérhető itt: https://mta.hu/tudomany_hirei/a-roma-fiatalok-eselyei-es-az-iskolarendszer-egyenlotlensege-106353