Az iskolából a munka világába történő zökkenőmentes átmenet a társadalmi beilleszkedés egyik legfontosabb feltétele. Gyakran hosszú távon meghatározza az egyén társadalmi pozícióját, munkaerő-piaci helyzetét, ezért gazdasági és szociális szempontból egyaránt fontos, hogy az iskolapadból kikerülő fiatalok szakmailag felkészülten jelenjenek meg a munkaerőpiacon, az iskolában
elsajátított ismereteik összhangban legyenek a technológiai követelményekkel, a piaci igényeknek megfelelő szintű és szakirányú képzettséggel, konvertálható ismeretekkel rendelkezzenek. Az állástalanul töltött idő, az ennek kapcsán szerzett negatív tapasztalatok nemcsak elbátortalanító hatásúak, de a munkával nem rendelkező fiatalok eltartása komoly terheket is ró az egész társadalomra, és veszteség az elmaradt társadalmi haszon, amit munkaerejük kihasználatlansága jelent.
Magyarországon 2010-ben a 15–29 éves népesség létszáma 1 millió 880 ezer fő volt. Ez a korosztály a munkaerőpiacon potenciális munkaerő-kínálatot jelentő 15–64 éves népesség 27,8%-át tette ki. A rendszerváltozás utáni gyors társadalmi-gazdasági változások talán legszembetűnőbb demográfiai következménye – a születések számának radikális csökkenése – az elmúlt években már a fiatalok munkavállalási korú korcsoportjaiban is éreztette hatását, a korosztályból kilépőket jóval kisebb létszámú kohorszok váltották fel. Ily módon 2010-ben 5,0 százalékponttal (mintegy 370 ezer fővel) volt alacsonyabb a 15–29 éves fiatalok 15–64 éves népességen belüli aránya, mint az 1998. évi „demográfiai csúcs” idején.
Ezen belül a 15–24 évesek körében 342 ezer fős csökkenés (4,8 százalékpontos aránycsökkenés) következett be.
A gazdaságilag aktív fiatalok
2010-ben 298 ezer 15–24 év közötti fiatal volt aktívan jelen a munkaerőpiacon, a 25–29 éves kor közöttiek közül pedig 528 ezren. Ez a megfelelő korú fiatal népesség 24,9, illetve 77,2%-át jelentette. A 15–24 évesek aktivitása az oktatásban való növekvő részvételből adódóan jelentősen visszaesett. A 15–19 évesek aktivitási aránya 1998 és 2010 között 15%-ról 3,7%-ra, a 20–24 évesek körében pedig 60,6%-ról 44,8%-ra csökkent, míg a 25–29 éveseké 72,8%-ról 77,2%-ra emelkedett.
Foglalkoztatottak
Magyarország foglalkoztatási szintje Európában az egyik legalacsonyabb. A fiatalok foglalkoztatása terén pedig napjainkban már különösen jelentős a lemaradás. Míg 2000-ben a magyar fiatalok 15–24 éves korcsoportját az EU-27-nél „mindössze” 3,9 százalékponttal alacsonyabb foglalkoztatási rátaérték jellemezte, addig 2010-re a különbség már 15,8 százalékpontra nőtt.
Annak ellenére, hogy a 15–24 éves magyar fiatalok foglalkoztatási mutatói az elmúlt évtizedben szinte minden tekintetben az EU-27 átlagérték alatt voltak, s az eltérések folyamatosan növekedtek, a magyar diplomások körében a foglalkoztatás mértéke 2009-ig rendre meghaladta az
uniós átlagot.
Munkanélküliek
Magyarországon a munkanélküliek száma a 90-es évek végén, 2000-es évek elején tapasztalt csökkenést követően, 2001 óta gyakorlatilag emelkedő tendenciát mutat. Először mérsékelten, a 2006–2007-es stagnáló szakaszt követően pedig – főként a válság következményeként – erőteljesen növekedett az aktívan állást keresők száma. Ezzel összhangban a munkanélküliségi
ráta is emelkedett, mely – a 2001. évi 5,7%-os legalacsonyabb értéket követően – 2010-ben már 11,2%-ot ért el.
A gazdaságilag inaktív fiatalok
2010-ben 557 ezer 15–19 év közötti, 341 ezer 20–24 év közötti, valamint 156 ezer 25–29 év közötti fi atal maradt távol önként vagy kényszerűségből a munkaerőpiactól. Ők az azonos korú népesség 96,3%, 55,2%, illetve 22,8%-át jelentették. 1998-hoz képest a gazdaságilag nem aktív fiatalok népességen belüli aránya jelentős mértékben változott. 12 évvel korábban a legfiatalabb korosztályban 11,3, a 20–24 évesek körében pedig 15,8 százalékponttal volt alacsonyabb az inaktívak aránya, míg a 25–29 évesek esetében 4,4 százalékponttal magasabb volt. 2010-ben a 15–19 éves inaktívak 95,9%-a az inaktivitás legfőbb okaként a tanulásban, oktatásban való részvételt adta meg. A 20–24 évesek is elsősorban a tanulás (81,8%) miatt maradtak távol a munkaerőpiactól, második legnyomósabb indokként (6,9%) a gyermekneveléssel kapcsolatos családi kötöttségeket jelölték meg.
Az iskolából a munka világába történő átmenet jellemzői
A 15–29 év közötti fiatalok élethelyzetét alapvetően határozza meg az oktatás expanziója. Ennek következtében egyrészt növekszik az az idő, amit egy fiatal élete során átlagosan eltölt az oktatási rendszerben, másrészt pedig egyre többen járnak egy adott időpontban iskolába. A 2010. évi adatok azt mutatják, hogy az expanzió folyamata még nem ért véget. Az oktatásban – ezen belül is elsősorban a nappali tagozatos oktatásban – részt vevők aránya az elmúlt években látványosan továbbnőtt, ez azonban már nem a tanköteles kor kitolódásával magyarázható, hanem sokkal inkább a társadalmilag elvárt iskolai végzettségi szint növekedéséből fakad.
A munkavállalást segítő ismeretek
Az állásokért folyó küzdelemben az iskolai végzettség a legfontosabb eszköz, de egyre fontosabb kiegészítőjeként jelenik meg a nyelvismeret, az elvégzett szakmai képzés, illetve a számítógépes ismeret. A munkatapasztalattal rendelkező fiatalok 36,6%-a nyilatkozott úgy, hogy semmiféle idegennyelvtudással nem rendelkezik.
A fiatalok számítógépes kultúrája, számítástechnikai ismeretei számottevően javultak az utóbbi években. A számítógéphez való hozzáférés könnyebbé vált a számukra, mind a háztartásokban, mind az iskolákban egyre szélesebb kör használhatja azt, és az iskolai oktatásnak is fontos eleme lett a számítástechnika. A munkatapasztalattal rendelkező fiatalok körében is jelentősen csökkent azoknak az aránya, akik – saját bevallásuk szerint – nem értenek a számítógéphez.
További érdekes adatokhoz kattintson ide: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/ifjusag_munkaero_piac.pdf