Az előző cikkben a céltalanságról volt szó. Most egy ezzel rokon értelmű, mégis ennél súlyosabb jelenség, a kilátástalanság lesz ismertetve. Mint tudjuk, a kilátástalanság érzése egy nagyon elterjedt jelenség azokban a térségekben, ahol meglehetősen koncentráltan élnek hátrányos helyzetű családok. Ezen területek gyakran szegregált területekké válnak az évek során. Az Együtt Európáért Alapítvány egy olyan projektet hozott létre, melynek keretében, nemzetközi szinten történő kutatások mentén, egy olyan módszertan kidolgozása a cél, amely általános segítséggel volna a szegregációban élők helyzetére. A projekt az indulj bátran címet kapta, melynek egyik konkrét terve a hátrányos helyzetű fiatalok készségfejlesztése, valamint a motivációjuk felébresztése. A megfelelő motiváció, valamint az az által kialakuló célkitűzések, pozitív hatással lehetnek a kilátástalan élethelyzetből való kitörésre.
A kilátástalanság legyőzése rendkívül nehéz, ugyanis ezt az érzést pont azok a mindennapi tapasztalatok adják, amelyek a fiatalok jövőképét is megalapozzák. Ezek a benyomások leginkább a társadalmi és munkaerőpiaci érdekérvényesítés terén keletkeznek. A hátrányos helyzetű, szegregációban élő családok gyakorta sikertelenek a munka világában. Ezen sikertelenség, kudarcokkal teli napokat és nélkülöző életmódot eredményez. Mivelhogy e jelenség széles körben elterjedt a szegregátumokban, a gyermekek általános tapasztalatát is a hiábavalóság fogja övezni. Vagyis az, hogy tulajdonképpen nincs miért küzdeni. Az ilyen ingerek tehát ismét motivációhiányhoz vezetnek. A következő cikk a motiváció nélküliségnek egy következő okáról, az iskolai eredményekről szól.