A projekt keretében megvalósuló negyedik műhelymunkára 2018. szeptember 12-én délután 14 órától került sor Horpácson, a Palóc Házban. A műhelymunkán az együttműködő partnerek közül az Erdélyi Magyar Ifjúsági Tanács és az Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület képviseltette magát.
Már az előző műhelymunka alkalmával megkezdődött azon folyamat, mely során a kutatási eredményekre vonatkozó hipotézisekkel összevetésre kerülnek a különböző szakirodalmakból megismerhető gondolatok, adatok, tények. Igyekeztünk az általunk felhasznált szakirodalmakban kapcsolódásokat találni az előfeltevésekkel és megvizsgálni azt, hogy ezek tartalmilag alátámasztják-e vagy cáfolják-e a hipotéziseket. Felhasználásra került egy a közösségszervezéssel régebb óta foglalkozó korábbi generációk vonatkozásában is adattal rendelkező szakember nézőpontja is (Wollent József, az Ipoly Unió vezetője). A műhelymunka egy összefoglalóval zárult, melyben összegeztük az összevetés eredményét különös tekintettel a szakirodalmi álláspontra és az azokból leszűrt információhalmazra.
A műhelymunka eredményeként a tanulmányozott szakirodalom és a jelenlevők által megfogalmazott előfeltevések alapján a következő hipotéziseket állítottuk fel.
A hátrányos szociokulturális helyzetű gyermekek a családban gyakran nem szocializálódnak megfelelően. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan közülük akár a hiányos környezeti feltételek, akár a nem megfelelő, rendezetlen családi háttér miatt hiába járnak iskolába, a szükséges háttér nélkül sokszor nem tudnak megfelelően beilleszkedni, ami a tanulmányaikon is meglátszik. Az iskola túlságosan ismeretközpontú, a mindennapi sikerélmények hiánya kudarcfelhalmozódáshoz vezet, melyet a gyerekek az értékrend kialakulatlansága, sok esetben torzulása vagy hiánya miatt nem tudnak megfelelően kezelni. Így egyre inkább kiszorulnak a közösségekből, ami a fejlődés iránti motivációjukat is elveszi. Feltételezésünk szerint ezeknek a gyermekeknek tevékenységközpontú prevencióra van szükségük. A nem formális, vagy informális oktatási formák lehetőséget adnának a hátrányos helyzetű fiatalok számára, hogy a szabadidejüket olyan közegben tölthessék, amely segíti őket abban, hogy a hátrányos helyzetükből kiszakadjanak. Ezáltal a fiatalok visszanyernék magabiztosságukat, és az élmény alapú fejlesztések révén motivációt nyernének a további fejlődésre.
A fiatalok képességeinek fejlesztésére, tudásuk gyarapítására számos olyan eszköz áll rendelkezésre, ami a formális oktatás kötött keretei közt nem tud megvalósulni, így egyéb alkalmat kell biztosítani ezek számára. A tudás és képességek gyarapításának fontos feltétele, hogy a fiatalok akarják a fejlődést és kedvet kapjanak a programokon való részvételre, hiszen ez adja meg azt az alapot, amire építeni lehet. Az élmény alapú fejlesztések kiemelten fontosak a hátrányos helyzetű fiatalok esetében, hiszen itt a tudásuk mellett számos egyéb készségükre is építeni tudnak, ami jelentős motiváló tényező. Akár egyéni, akár társas készségek fejlesztéséről van szó fontos, hogy olyan módszertan legyen alkalmazható, ahol a különböző képességű és hátterű fiatalok közösen, egymást segítve tudjanak fejlődni, ezáltal is növelve kitörési esélyüket.
A kívánt eredmények eléréséhez menotrálási tevékenység is szükséges. Ennek oka a már említett változatos és sok esetben sajnos negatív jövőképet mutató családi háttér. Azoknak a fiataloknak, akinek a szüleik nem tudnak kellő támogatást nyújtani (nem anyagi értelemben, bár ez is nehézség, mégis sokkal fontosabb a követendő példa mutatása vagy a kellő motiválás) segítséget kell adni abban, hogy megismerjék az alternatív lehetőségeket és kedvet kapjanak a közösségi tevékenységekben való részvételre, a közös fejlesztésekre.